(kritika-részletek napi-, heti- és havilapokból)

TAMÁSKA PÉTER: POLITIKAI ELÍTÉLT KERESTETIK

„Tamáska Péter jól áttekintheto, remekül szerkesztett könyvet ad a kezünkbe. A fejezetek önmagukért beszélnek, mint például A büntetés-végrehajtás mint a politika szolgálólánya, amely arról szól, hogy a népbírák történelmet írnak, válogatott labdarúgók Kistarcsára kerülnek, vagy a vérpadkorszak visszatér. De képet kaphatunk a Rákosi-idoszakban a börtönök forradalmáról, majd a Kádár-korszak idején az úgynevezett puha diktatúra keménységérol is. Megdöbbentoek Bibó István és Eörsi István kartotékjai, de ugyanúgy tanulságosak Obersovszky Gyula munkalapjai is. A szerzo konklúziója, hogy a magyar társadalom 1945-tol 1990-ig újra végigjárta a feudális vérpadkorszaktól a polgári börtönkorszakig tartó utat, csak még kegyetlenebbül meghajszolva.”

(Stefka István: Gyilkos szellem. A kommunizmus börtönvilága , Magyar Nemzet , 2007. május 5. , 35. old.)

LADÁNYI SÁNDOR: A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ 1956 TÜKRÉBEN

„Ladányi Sándor vallástörténész (…) ezúttal a honi református egyház '56-os szerepvállalásához, a forradalmat megelozo egyházellenes állami intézkedéssorozathoz, a megtorlások és a Kádár-korszak idoszakához szolgál adalékokkal, s átfogó folyamatábrázolással. Teszi mindezt az elmúlt két évtizedben megjelent publikációinak kötetbe rendezésével, illetve a társadalom korábbi – a szerzo szerint eltorzított – ?56-képének átformálása, a hiteles tényközlés szándékával. A kiadvány amellett, hogy jelentos teret szentel a második világháború és az 1948-as kommunista »fordulat éve« közötti idoszaknak, kiemelten foglalkozik Ravasz László, a Duna-melléki Református Egyházkerület püspöke, az MTA tagja, a református egyház két világháború közötti vezeto személyisége szerepvállalásával is. (…) A szerzo részletesen szól az 1948 szeptemberében megkötött, állam és egyház közötti egyezmény következményeirol, illetve a Ravasz László lemondatása utáni helyzetrol, mellyel lezárult »a Rákosiék által kívánt orségváltás elso szakasza«. Az eseményeket mindvégig összefüggésekben láttatva, az egyházellenes állami lépések aprólékos taglalásával mutat rá '56 szükségszeruségére és a magyarországi protestantizmus hatalomhoz fuzodo viszonyára.”

( Horváth A. Attila : Ötvenhat és a honi református egyház , Zalai Hírlap , 2007. április 14. , 14. old.)

TOLLAS TIBOR ÖSSZEGYUJTÖTT VERSEI ÉS VERSFORDÍTÁSAI

„ Örök értékei a magyar költészetnek a börtönversek – például a Hársfa a börtönudvaron, Az or, a Pók a cellában vagy a Sötétzárka –, az ötvenhatos költemények – Túlélok, Emlékbeszéd egy fiatal harcos felett, vagy a Gércz Attiláról megemlékezo Csillagok – és az emigrációs versek – például a Tiborc fohásza szent Erzsébetnek, a Lezsák Sándornak 1987-ben írt Tavaszi üzenet vagy a kastl-i magyar gimnázium vezetojének ajánlott Varázssziget . Megannyi huszadik századi híradás egy nemzetrol, amelynek értékes egyedeit ellenségként kezelték hazájukban, életükre törtek, és kirekesztették a magyar kultúrából.

Van azonban Tollas Tibornak egy másik arculata is, amely arról gyoz meg, hogy a létezést mint önmagáért való értéket is igaz költoként fogta fel. Nemcsak fegyvert, vitézt énekelt, nemcsak vészjelzést adott, hanem szívhangokat is megszólaltatott. A rabság nemcsak földi pokol a verseiben, hanem az emberi emlékezés, vágyakozás televénye is. Remek ciklust írt a börtönben fölidézett, ifjúkora óta nem ízlelt ételekrol – ezek is egészen egyedi értékek. A szüloföld, a család, a barátság és a természet is emlékezetes versekre késztette. Bár eddig foként politikai versei tették ismertté nevét, a jövoben létköltészetét is jobban kellene népszerusíteni, hogy végre csakugyan elfoglalja megérdemelt helyét a magyar muvelodésben. Nem ismerek még egy költot, aki annyi mindent ki tudott fejezni a világról életünk néma oreivel, a fákkal, mint o. ”

( Alföldy Jeno : Viráglitánia. Tollas Tibor versei és mufordításai , Magyar Nemzet , 2007. április 7. , 35. old.)

FÁBIÁN LÁSZLÓ: …GYANÁNT

„Fábián László Könyves Kálmán királyról szóló regénye a történelmi regények magyar hagyományát folytatja. A kötet szerkesztése, tipográfiai elokészítése példaértéku, Segesdi György grafikái kiemelik, és hangulatában kiegészítik a regény egy-egy történését.

A korszak, amit megidéz, a XI. század kilencvenes éveitol 1116-ig tart. László és Kálmán hatalomváltásának körülményeit, Kálmán király uralmának idejét követhetjük végig »belülrol«, az események foszereploinek belso nézopontját követve. E muben a hangsúly a külso világ eseményeirol (hatalmi torzsalkodás, csaták, diplomáciai manoverek) a belso, lelki szféra történéseire, változásaira helyezodik. Könyves Kálmán személyiségét állítja elénk a szerzo, apró, emberi rezdüléseit próbálja megrajzolni, ami kétszeresen is nehéz feladat: egyrészt, mert nagyon kevés korabeli dokumentum maradt, amibol a király lelki világára következtethetünk; másrészt ezeket a irányokat az írónak saját élményvilágából kell kitöltenie úgy, hogy az olvasók számára hitelesen, átélhetoen hasson. Fábián Lászlónak – úgy gondolom – sikerült leküzdenie ezeket az akadályokat, sikerült »életet lehelnie« egy olyan történelmi alakba, aki nemzedékek tudatában csak egy üres névként élt a történelemkönyvek lapjain.

(…)

A regény nagy erénye a belso monológokból kibontakozó jellemábrázolás.”

(Kölnei Lívia: Regény Kálmán királyról , Valóság , 2007, 4. sz., 119–121. old.)

ZALKA CSENGE VIRÁG: ÚTBAN AZ ÉG FELÉ

„ Zalka Csenge Virág szivárványos mesélokedvvel és remek jellemrajzzal mozgatja hoseit. Íróként is úgy tud örülni, mintha boldogságos kedvét csak még jobban fokozná valamino – az embert és szerelmét méltósággal égi hosnek is láttató – szakralitás.

Képzelt, történelmileg, »régészetileg« alátámasztott helyzeteiben ott a korunkra jellemzo, inkább a belole hiányzó valóság.

Barátság, szerelem, a családra és a jó emberek közösségére kiterjesztett üdvtörténet – az ember emberi arcának megkeresése – írásainak mozgatórugója. Fölényes nyelvi biztonsággal, bravúros alakrajzokkal közlekedik régmúlt korok történetében, a meseigazsága ettol lebilincselo.”

(Szakolczay Lajos: Álmodozás és önmegvalósító, játékos szabadság, Magyar Hírlap , 2007. március 30. , Kultúra)

„ Úgy rázott fel ez a kötet, mint télen egy nyitott buszablak indulás utáni huzata. Meghökkento, ha egy egyetemi éveinek elején járó fiatal az elso könyvében három, a 13–16. században játszódó kisregénnyel jelentkezik. A kötet élén álló bemutatkozás ténye az udvarias gesztuson túl is figyelemre méltó: kevés az olyan író, aki a kézfogás bizalmával megnevezi magát, mint egy találkozáskor. A szerzo természetes közvetlenséggel és finom öniróniával meséli el az irodalmi élményeit: nincsen az olvasó elott (muhely)titka; lemezteleníti íróságát, mintha attól tartana, hogy enélkül többet látunk benne az igazságnál, ezért így utasítja el a hallgatásukkal tekintélyeskedok pózát. Mint írja, a muvek tárgya, cselekményük ideje és a körülmények ellehetetlenítették, hogy saját borén vett valóságot ábrázoljon, így maradt a kutatómunka és a beleélés. A könyv legnagyobb értéke e nyelvi fegyelemmel és megfeleléssel párosuló képesség kamata. ”

( Bíró Gergely : Regénybeli hétköznapjaim, Magyar napló , 2007. március, 46. old.)

M. KISS SÁNDOR – KAHLER FRIGYES: REJTETT DOKUMENTUMOK

„A Rejtett dokumentumok címu vaskos kötet a két szerzo érdemeként igazi forráskiadás, amely az 1956-os forradalom történéseinek és az azt követo megtorlásnak a tanulmányozásához nyújt segítséget az eddig javarészt rejtve maradt dokumentumok által. A fegyveres események (sortüzek, tuzharcok stb.) helyszínét bemutató térképek után a szerzok válogatást adnak közre a központi katonai szervek és a felelos katonai vezetok 1957. márciusi beszámolóiból, amelyekben a forradalom napjairól, eseményeirol, saját tevékenységükrol adnak jelentést. Döbbenetes ereju dokumentumok, amelyekben a hajdan volt tábornokok, ezredparancsnokok írják le a fejleményeket, dicsekszenek tetteikkel, például hogyan adtak tuzparancsot fegyvertelen emberekkel szemben. Szemelvényeket olvashatunk a debreceni, a kecskeméti, a tiszakécskei, a kiskorösi, miskolci, várpalotai, gyori és mosonmagyaróvári megmozdulások és sortüzek hiteles dokumentumaiból. A kötet továbbá korabeli dokumentumokat közöl a forradalom után megalakult új fegyveres testületek megalakulásával, történetével kapcsolatban. Lebilincselo olvasmány az 1956. november 4-e utáni budapesti, salgótarjáni, egri, miskolci és zalaegerszegi állapotokat felvázoló beszámoló, az új karhatalom tevékenységérol szóló részletes jelentések. Megdöbbento dokumentum a kitüntetettek statisztikája, valamint néhány nevezetes, nagy visszhangot kiváltó ítélet jegyzokönyve.”

( Kapronczay Károly : Két könyv 1956-ról és a megtorlásról , Valóság , 2007, 3. sz., 111–112. old.)

M. KISS SÁNDOR : UTAK 56-HOZ, UTAK 56 UTÁN

A kötet „a szerzo szakirodalmi munkásságának huszonöt évi eredményébol állt össze. Politikai megfontolásból a publikált tanulmányokat a rendszerváltoztatás elotti és után idoszakra bontja. Az 1956-ról szóló tanulmányok azonban javarészt mégis a rendszerváltoztatás után készültek. Az írások bizonyítják, hogy az ismert 56-os szakérto történész igyekszik megtisztítani a forradalom és szabadságharc emlékét mindattól, amit a Kádár-korszak »rákent«, másrészt kiszabadítani az elmúlt másfél évtized során többször tapasztalt politikai fogságból. A rendszerváltozás elotti korszak történései sorában a két világháború közötti magyar valóságot a népi írók mozgalmának elemzo bemutatása, a második világháború alatt létrejött ellenállási mozgalmak felidézése, majd a kommunista diktatúra éveinek felidézése követi, jelentos tanulmány mutatja be a magyar társadalom 1956-hoz, a forradalomhoz vezeto útját. Három tanulmányt írt a szerzo az ÁVH-ról, figyelemre méltó a Nagy Imre személyes szerepét taglaló írás, hiszen a miniszterelnök tevékenységének tisztázása nélkül 1956 története nem értheto.”

( Kapronczay Károly : Két könyv 1956-ról és a megtorlásról , Valóság , 2007, 3. sz., 111–112. old.)

MÉCS IMRE : NAPIREND UTÁN

„ A Mundus Magyar Egyetemi Kiadó által megjelentetett kötet bátor üzleti vállalkozás, mert manapság vajon hány embert érdekel egy országgyulési képviselo napirend utáni felszólása a parlamentben? De mivel Mécs Imrérol van szó, aki a november 4-i második szovjet agresszió után az egyik szervezoje volt az ellenállási mozgalomnak, s akit eloször halálra ítéltek, majd 1959 februárjában büntetését életfogytiglani börtönre enyhítették, annak ötvenhatról szóló megnyilvánulásaira oda kell figyelni. ”

(Stefka István: Nem szunt meg a szabadságharc november 4-e után. Mécs Imre parlamenti felszólalásai 1956-ról kötetbe rendezve, Magyar Nemzet, 2006. december 28. , 4. old.)

PÁNDY LAJOS: SÚGÓPÉLDÁNY

„ Súgópéldány – olvasható a Mundus egyik emlékirat-újdonságán (2., bovített kiadás), Prológus és három monológ alcímmel. (…) A Vígszínházba fél évszázadnál régebben szerzodött, íróként, mufordítóként is elismert színmuvész fo stíluseszköze a zárójel. Az Ifjúkor , a Férfikor és az Öregkor monológjainak ösvényein is úgy halad, hogy rendre zárójeles emlékeket, reflexiókat, kitekintéseket szó önéletrajzába. Ezzel lebegteti, egymásba játszatja a múlt mozaikos eseményeit. (...) regényessé avatja a múltidézést. A Belvárosi Színház és a Víg társulati életérol, az egyes korszakok szakmai-emberi hangulatáról, az évtizedekkel ezelotti, színházon belüli és kívüli színészlétrol érdekes, élvezetes, markáns, lehetoleg kíméletlenül pontos híradásokkal szolgál. Legendás nagyokról ( Pethes Sándor, Páger, Bulla, Ruttkai s még sokak) emlékezik meg, esetleg ütközteti oket (a két Zoltánt: Várkonyi t és Latinovits ot!). Voltak-lesznek, akik megsértodnek? Egyes portrék elfogultak, elmintázottak? Major Tamás azt mondta (mások nyomán): »A színház nem szelíd intézmény«. A memoár sem szelíd mufaj. Pláne az ilyen eredeti, színvonalas memoár.”

(Tarján Tamás: Pásztorok, kik nyájnál szüntelen vigyáznak , Könyvhét, 2006. december, 501. old.)

„A könyv a színházról szól, egy olyan színész tollából, aki közel hat évtizede tagja a Vígszínháznak, és aki minden este f eljegyezte – legalább emlékezte képzeletbeli lapjára –, amit látott, hallott, olvasott, gondolt. Pályakezdo színész korától lebilincselte a színház, gyujtötte a színházzal, a színészekkel kapcsolatos könyveket, színlapokat, mindenféle tárgyi emléket. Elsosorban pályatársairól, élokrol és holtakról, jelentéktelenekrol és óriásokról, fényben és árnyékban állókról, felfelé szárnyalókról és öngyilkosságba menekülokrol. Az arcképek és a történések sorát vidám, csípos, gyakran pikáns, néha kegyetlen tréfák és kiszólások tarkítják. A három részre tagolt rendhagyó monológ mufaja színháztörténet, önéletrajz, panaszkönyv – és egyik sem. Inkább szeszélyes kanyargású commedia dell'arte, de mégis tudatosan elokészített rögtönzés. A legtanulságosabb – s egyben legszívszorítóbb – színpadi mufaj, a tragikomédia hangja uralja.

Pándy Lajos könyve kordokumentum, hiszen a háborúról, a hadifogságról, a felvidékiek kitelepítésérol, a magyarok csehországi deportálásáról, a Belvárosi Színház utolsó, drámai évadjairól és a Néphadsereg Színháza, illetve utódja, a Vígszínház elmúlt ötven évérol, muködésérol, színészeirol szól. Kizárólag személyes élményeit, tapasztalatait vetette papírra, így Pándy visszaemlékezése elmúlt fél évszázadunk egyik leghitelesebb forrása.”

( Kapronczay Károly : Prológus és három monológ , Valóság , 2006, 11. sz., 113–114. old.)

DSIDA JENO: MAGYAR KARAVÁN ITÁLIÁN KERESZTÜL

„A múlt század húszas–harmincas éveinek legnagyobb erdélyi magyar költo tálentuma, Dsida Jeno – akit Pomogáts Béla a Magyar karaván Itálián keresztül címu kötet eloszavában »Erdély angyali költojének« nevez – 1933 tavaszán egy erdélyi római katolikus zarándokcsoport tagjaként bebarangolta Itáliát. Az utazásról készült beszámolóit még ugyanebben az évben az Erdélyi Lapokban adta közre. Ezeket a szövegeket korábban csak némi cenzúrázgatás után lehetett megjelentetni, például az 1985-ös Dsida-gyujteményben, mert a poéta 1933-ban nem tudhatta, hová fajul késobb a Mussolini-rezsim, s ezzel kapcsolatos kritikai megjegyzéseit nem érezték elég nyomatékosnak. Elmondja pedig fehéren feketén a Rómában látott Mostra della Rivoluzione Fascista kiállításról, hogy »inkább valami merev germán szellemet tükröz, mint olaszt«, ami zavarta és zavarhatta is a Belvedere szobrai, Pompeji festoi romjai, Nápoly bovéru mindennapjai és Szent Sebestyén katakombái közti nosztalgikus barangolásban. Dsida – ahogy nemzedéktársai, többek között Weöres Sándor és Vas István, Jékely Zoltán meg Takáts Gyula – fogékony az antik szellemre, a mediterrán csodákra, az idillre éppúgy, mint a tragédiára. Látja, hogy mindenfelé »közmunkálatok folynak«, de azt is, hogy hiábavaló a rend és fegyelem látszata, hiszen »a koldulási tilalom ellenére Nápolyban majd letépnek a koldusok és utcagyerekek«. (…) Leírásában összekeverednek a hang- és fényhatások, melyekbol mintha egy Gulácsy-vászon kerekedne ki. (Ismerhette-e Dsida a vele oly sok tekintetben rokon szellemu Gulácsy Lajos festészetét?) Beszámol a pápai audienciáról, s elmondja, milyen nagy figyelemmel és szeretettel fogadta a szentatya az Erdélyi Lapok magyar zarándokait. Végezetül a festoi utazásra a festoi – és némiképp tán ironikus – búcsú következik »a talián barátságtól és talián szavaktól, a festoi csendoröktol és katonáktól, a pálmáktól, narancsligetektol és ciprusoktól«.”

( Szepesi Attila : Csipkepalota. Dsida Jeno itáliai utazása, Magyar Nemzet , 2006. október 14. , 38. old.)

GUMAN ISTVÁN: DOGON MITOLÓGIA ÉS CSILLAGÁSZAT

„Guman érdekes megoldást kínál a dogon mitológia valóban meghökkento elemeinek rejtélyeire is. Szerinte a Szíriuszról és naprendszerünk távolabbi bolygójáról szóló ismereteik vélhetoleg azon angol és francia csillagászoktól származhatnak, akik a 19. század végén bizonyíthatóan kapcsolatba kerültek a nyugat afrikai néppel, akik aztán nem kis kreativitásról téve tanúbizonyságot, az új ismeretanyagot tradicionális hiedelemvilágukba integrálták.

A gazdagon illusztrált könyv nem csupán Guman tanulmányát tartalmazza, hanem különféle etnográfusok leírásait is a dogonok mitológiájáról és muvészetérol. Mondhatni: végre napvilágot látott az elso teljes képet nyújtó magyar nyelvu kötet a dogon mitológiáról.”

( Farkas Attila Márton : A dogon rejtély megoldása, Új Könyvpiac , 2006. október, 58–59. old.)

ARDAY LAJOS: AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁG ÉS MAGYARORSZÁG

Nagy-Britannia és a magyar–angol kapcsolatok a XX. században

„A brit–magyar kapcsolatok alakulása hagyományosan számot tart a magyar értelmiség érdeklodésére, hiszen XX. századi történelmünk kritikus idoszakaiban a magyar politikai gondolkodásban Nagy-Britannia gyakran nemzeti érdekeink lehetséges felkarolójaként jelent meg, és egyúttal vonzó mintát is kínált a politikai berendezkedést illetoen. A kétoldalú kapcsolatok kutatása terén talán senki sem tett többet Arday Lajosnál; a Mundus Egyetemi Kiadó a kiváló történésznek az olvasóközönség számára nehezen hozzáférheto és kéziratos tanulmányait adta ki vaskos kötetben. A londoni és budapesti levéltári kutatásokra alapozott írásokból a XX. századi brit–magyar kapcsolatok történetének sokoldalú és árnyalt képe bontakozik ki, jelentos mértékben gazdagítva a témakörrol eddig felhalmozott ismereteinket.

(…)

Arday Lajos gazdag lábjegyzet-anyaggal ellátott tanulmányai nélkülözhetetlen olvasmányt jelentenek mindazok számára, akik a magyar–brit kapcsolatok múltjáról kívánnak tájékozódni és a szigetország jelenét is szeretnék jobban megérteni. ”

( Egedy Gergely : Kapcsolataink egy nagyhatalommal, Magyar Napló , 2006. szeptember, 40–42. old.)

VÁRDY BÉLA – VÁRDY HUSZÁR ÁGNES: ÚJVILÁGI KÜZDELMEK

„A kisgyermekként itthonról elkerült és az Egyesült Államok egyetemi világában maguknak sok elismerést szerzett Várdy házaspár – Béla és Huszár Ágnes – gazdag történetírói, illetve irodalomtörténészi munkásságának központi vonulata a két ország közötti sokoldalú kapcsolatrendszer, ezen belül is foként az Amerikába kivándorolt magyarok tevékenysége. Közös tanulmánykötetük összegyujti az ebben a tárgykörben 1995 óta a Valóság ban és más orgánumokban megjelent írásaikat. Értékes munkák esetében egy ilyen vállalkozás mindig indokolt, mert a folyóirat általában kevesebb olvasóhoz jut el és hamarabb merül feledésbe, mint a katalógusokban is könnyebben fellelheto könyv. Még akkor is volt értelme e válogatás kiadásának, ha tudjuk, hogy csak pár éve, 2000-ben jelent meg Várdy Béla több mint 800 oldalas nagy szintézise, Magyarok az Újvilágban címmel. Sok az átfedés, a szószerinti átvétel a két munka között, de a jelen kötet már csak kisebb terjedelménél fogva is több olvasóra, több vásárlóra számíthat. A szintézissel ellentétben itt a legfontosabb kérdések és korszakok szerepelnek, emellett kifejezetten irodalmi, vallástörténeti és historiográfiai tanulmányokat, sot egy politológiai elemzést is kap az olvasó.”

(Jeszenszky Géza: Magyarország és az angolszász világ , Valóság, 2006, 6. sz., 109–114. old.)

HADEK RÓBERT: A VILÁGHÁBORÚBÓL AMERIKÁBA

„Hiánypótló vállalkozásba fogott a Mundus Kiadó, amikor Emlékiratok sorozatcímen »a nagy idosek« visszaemlékezéseit tette olvasható közkinccsé. Közgazdász, színházigazgató, világutazó ékszerész, foorvos, festomuvész grófno egyaránt szerepel a bemutatkozó személyek között. Némelyikük idehaza élte le az elmúlt évtizedeket, mások külföldre szakadva-kényszerülve töltötték a 20. század második felét.

(…)

Életútja jól példázza, hogy mennyi nehézséggel, gyakran bizalmatlansággal kellett szembenéznie a világ egyetemein (akár diákként, akár oktatóként) az ország nyelvét és szokásait nem ismero idegennek, de azt is, hogy jól megalapozott általános muveltséggel egyenrangú munkatárssá válhat a »kívülrol érkezo« is. És kello deruvel… Hadek Róbert nincs híján ennek a nagy adottságnak: sajátos világszemléletét, frappáns véleményformáló képességét érezhetoen Budapestrol vitte magával, és orizte meg a nyolcvanadik életévén túl is. A skót kutatóhelyek, a kanadai kisvárosok, a Michigan tó parti metropolisz kellemes és riasztó arcát egyaránt meglátja és értelmezi. Szemléletesen írja le az amerikai nagyváros hétköznapjait és ünnepeit, a Chicagói Egyetem tanárait és diákjait, az oktatás szellemét és eredményeit, a különbséget az amerikai és az európai élet- és munkafelfogás között. Érzékletes képet ad az USA szellemiségének átalakulásáról az elmúlt harminc évben. Neves tudósokat (pl. Szent-Györgyi Albertet) mutat be testközelben, muvészeket (pl. Solti Györgyöt), színészeket, politikusokat és az amerikai élet egyéb jellegzetes figuráit hozza közel az olvasóhoz (akár a chicagói lakásmaffiát és a »Gengszter Szindikátust« is.)

(…)

Az olvasó számára Hadek Róbert (és a többi szépkorú hazai és külföldi magyar) életrajza fölér egy kalandregénnyel. Mindannyian sajátos pályát futottak be, »az élet« kihívásaira egyéni válaszokat adtak, problémáikat gyakran sajátos körülmények között kellett megoldaniuk, miközben alkalmanként kellemetlenségekrol, sot csúfos bukásokról is beszámolnak (vagy éppen hallgatnak, ki-ki vérmérséklete szerint). Az elmúlt évszázad szegényebb volna az o életük és munkájuk nélkül, az olvasó számára pedig példaértékuen érdekes, egyéni sorsok rajzolódnak ki írásaikban. ”

( Lukáts János: Hadek Róbert: A világháborúból Amerikába, Szépirodalmi Figyelo , 2006, 5. sz., július–augusztus, 136–138. old.)

DSIDA JENO: MAGYAR KARAVÁN ITÁLIÁN KERESZTÜL

„A Mundus kiadó arra vállalkozott, amire 1933 óta egyetlen kiadó sem: teljes egészében, csorbítatlanul tette közzé Dsida Jeno egykori itáliai úti beszámolóját. Az eredeti kiadvány alig lelheto ma már fel, késobbi kiadásai csak részleteket tartalmaznak, illetve Dsida egyéb prózai írásai közé sorolva jelentek meg. Az olvasó ma is érzi az élmény frissességét, az író (és a megszólaltatott útitársak) oszinte örömét a látottak fölött, a fiatalember rajongását, hogy szemtanúja lehetett egy színes és gazdag országnak, ahová ettol kezdve visszavágyott. Hogy láthatta a keresztény világ kitárulkozását, évezredes hagyományát, szellemi és érzelmi hatóerejét, amelynek ámuló tanúja és résztvevoje volt kétszázhetven erdélyi útitársával együtt.

Az útirajzhoz Pomogáts Béla részletes, igényes életrajza és pályaképe kapcsolódik Dsida Jenorol, a könyv végén pedig aprólékos, de hangulatos beszámolót kapunk Perédi György, az utazáson részt vevo nagyváradi újságíró tollából, amely képet ad egy boldoggá avatás ritka szertartásáról (Vinzenza Gerosát (1784–1847) XI. Pius pápa 1933-ban boldoggá, XII. Pius pedig 1950-ben szentté avatta), amelynek a zarándokok a római Szent Péter bazilikában megkülönböztetett tiszteletben részesített szemtanúi lehettek.”

( Lukáts János: Magyar karaván Itálián keresztül, Szépirodalmi Figyelo , 2006, 4. sz., május–június, 125–126. old.)

BENDA KÁLMÁN: A NEMZETI HIVATÁSTUDAT NYOMÁBAN

„A Mundus Magyar Egyetemi Kiadó most nem kevesebbre vállalkozott, minthogy válogatást állítson össze Benda Kálmánnak a szakma, illetve a nagyközönség számára írott és korábban már megjelent tanulmányaiból. A Protestáns Muvelodés Magyarországon sorozatban megjelent vaskos kötet igyekszik teljes képet adni a szerzo kiterjedt tudományos munkásságáról. A könyv szerkesztoje, a szépíró–könyvtáros Lukáts János egyszerre állt könnyu és nehéz feladat elott. Könnyu volt a feladat, hiszen Benda Kálmán nem kevés mugonddal megírt tanulmányaiból sok kötet kitelne, de nehéz is, mert értékes közlemények valóságos tengerébol kellett kiválasztani a talán legfontosabb vagy legjellemzobb darabokat. A válogatás címe: A nemzeti hivatástudat nyomában Benda Kálmán elso, 1937-ben megjelent könyvére ( A magyar nemzeti hivatástudat története a 15–17. században ) utal, és nyugodtan mondhatjuk, találó, mert Benda egész pályafutását meghatározta a nemzeti fejlodés problémái, a nemzettudat változásai iránti lankadatlan érdeklodés. Az európai pallérozottságú történész elsosorban (de nem kizárólag) a 16–18. századi magyar történelem három nagy fordulópontjára irányította a figyelmét: Bocskai István és a rendi ellenzék 17. század eleji küzdelmére a központi hatalom ellen, a Rákóczi-szabadságharcra, illetve a magyar felvilágosodás idoszakára, különös tekintettel a magyar jakobinusok szervezkedésére. Tette ezt az egykori Szekfu-tanítvány vállaltan protestáns szemlélettel, ám mégis felekezeti elfogultság nélkül. A Mundus Kiadó kötete is elsosorban e csomópontok köré szervezodik, érthetoen eros protestáns hangsúllyal.

(…)

Összefoglalóan (…) azt mondhatjuk: a Benda Kálmán tanulmányaiból megjelentetett válogatás a szerkesztés kisebb hibái ellenére is jól reprezentálja a neves történész tudományos munkásságát, felvonultatva minden fontosabb kutatási területét, és remélhetoleg hozzájárul ahhoz, hogy Benda Kálmán mint európai iskolázottságú, protestáns indíttatású történész elnyerje az ot megilleto helyet a történelem iránt érdeklodo közönség tudatában és a hazai történetírás históriájában.”

( Szabó András Péter : Benda Kálmán: A nemzeti hivatástudat nyomában, Századok , 2006, 4. sz., 1074–1076. old.)

ZALKA CSENGE VIRÁG: ÚTBAN AZ ÉG FELÉ

„A szépnevu Zalka Csenge Virág – elsokönyves íróno. Az alig húszéves szerzo azonban szerencsésen kerüli ki az elsokönyvesség csapdáit: a mindent akarást, a világ újraindításának hitét, meg azt, hogy húsz éves érlelodéssel föltétlenül a legjobb könyv írható. Könnyedség, közvetlenség jellemzi a kötet mindhárom kisregényét – de foként az elso kettot.

Zalka Csenge Virág régész, a szájhagyományozott történelem tanulmá­nyozója és muveloje. Vagyis írásai történelmi regények, de ez nem ilyen egyszeru. A hiteles történelmi kulisszák közé nem a história nagy alakjait állítja be foszereplonek, hanem a hétköznapok hoseit, vagy még inkább: névtelen szereploit, szemléloit, elbeszéloit. A történetben azért ott ragyognak, vagy legalább ott »súgnak« a nagynevu személyiségek is, de Zalka Csenge Virág számára (és az olvasó számára is) fontosabb, hogy megismerteti-elhiteti velünk: élheto a történelmi valóság a köznapi szereplok számára is.

(…)

Zalka Csenge Virág ügyesen és elegánsan szövi a történetek szálait, szívesen idoz el a történeti helyszínek, viseletek leírásánál, a szereplok lelkivilágának azonban többnyire nem hatol a mélyére. Viszont az emberi kapcsolatoknak, az öröm és a boldogság ábrázolásának, a fiatal lélek bontakozásának határozottan mestere. Filmszeruen pergo cselekményei látványosak, élénk jellemvonásokkal megrajzolt szereploi emlékezetesek. A három kisregény a fiatal szerzo ígéretes bemutatkozása.”

( Lukáts János: Zalka Csenge Virág : Útban az ég felé , Szépirodalmi Figyelo , 2006, 4. sz., május–június, 102–103. old.)

CS. SZABÓ LÁSZLÓ: HULO ÁRNYÉKBAN. ÖNÉLETRAJZI ÍRÁSOK

„Hiánypótló feladatot vállalt magára a Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, amikor elkezdte huszadik századi literatúránk nagyjainak életmukiadását, akiket az utóbbi idoben mintha nem kezelne érdemeikhez méltóan a honi irodalmi közvélemény. E sorozat részeként látott napvilágot az esszéíró nemzedék egyik legjelentosebb alakja, Cs. Szabó László önéletrajzi írásainak gyujteménye, amelyet Hulo árnyékban címmel adott közre a könyvmuhely. A barátai által csak Csé néven emlegetett szerzo pályája során többször is nekiült, hogy papírra vesse élete különbözo szakaszainak történetét – így íródott meg a Gyermek Kolozsváron (1971), a Hazán innen, hazán túl (1982), valamint az Illyés Gyulára utaló Hunok nyugaton (1967) címu munkája. Azonban tévedés volna azt hinnünk, hogy „hagyományos” önéletírások ezek a szövegek, ugyanis Cs. Szabó ezen muvei sem hagynak kétséget afelol, miért forrt egybe a szerzo neve az esszéíró nemzedékével s tanári pályájával, amelyet oly kegyetlenül tört derékba a tragikus huszadik századi magyar történelem. Cs. Szabó ugyanis saját életérol szólván is mindvégig értekezik és ismereteket közöl: ha például arról ír, hogyan töltötte napjait egy itáliai kisvárosban, akkor hirtelenében az olasz reneszánsz építészetrol szóló kisesszét csempész élménybeszámolójába, s amikor apja vadászélményeirol szól, azon kapja magát az olvasó, hogy néhány bekezdés után a Versailles-i udvar mindennapjaiba, valamint Krakkó szárnyas oltáraihoz kalauzolja el a szerzo. Persze Cs. Szabó muvének nem csupán az önéletírás ürügyén eloadott páratlan ismeretanyag az értéke, a szerzo ugyanis roppant fordulatosan, a legmagasabb szépirodalom igényével tárja elénk élettörténetét, az anekdotikus elemeket sem nélkülözve. A Hulo árnyékban legélvezetesebb része azonban mégis a Kolozsváron töltött gyermekkorról szóló írás. Cs. Szabó talán itt adja fel leggyakrabban a rá jellemzo távolságtartó szenvtelenséget, hogy érzelgosség nélküli nosztalgiával, szívhez szólóan számoljon be egy erdélyi városról, amelyet azóta igencsak megváltoztatott a történelem.

A kötet anyagát összeállító Biernaczky Szilárd jóvoltából a szerzo olyan, könyv alakban korábban meg nem jelent írásai is helyet kaptak a gyujteményben, mint A farkastanya címu alkotás, amely arról szól, hogyan juthatott be Cs. Szabó a második világháború végnapjaiban Hitler dolgozó­szobájába, valamint a Puska, kötszer, kucsma , amely az 1956-os forradalom ügyéért Magyarországra utazó brit egyetemisták elott tiszteleg. A Hulo árnyékban címu gyujtemény írásainak mindegyikét áthatja a jellegzetesen Cs. Szabó-i, talán csak Márai látásmódjához hasonlítható ars poetica, amelyet a szerzo egyik munkájában eképpen fogalmazott meg: »Európa elsosorban a kis népek közös hazája, az egyetlen világrész, ahol nagyra hivatott kis népek élnek… s én úgy is mint író, úgy is mint egy kis nép fia, csak a muveltséggel mérhetek«.”

(Haklik Norbert: Muveltséggel mérve. Cs. Szabó László önéletírása, Magyar Nemzet , 2006. február 25. , 39. old.)

DEBRECZENI LÁSZLÓ MUHELYE

„A magyar muvészettörténet és muemlékvédelem nagy elodeinek munkáját folytató építész- és iparmuvészt, Erdély vándorgrafikusát én már csak élete alkonyán, hetvenöt éves korában ismerhettem meg. Szerencsére még nem túl késon. A Korunk Galériában 1978 végén megrendezett adventi hangulatú tárlata után gyakorta felkerestem, hogy mélyinterjúk sorozatában örökítsem meg a két világháború között eszmélkedo és kisebbségi sorsalakító nemzedékének életútját. Az Erdélyi Fiatalok – Debreczeni tervezte – »fiatornyos« emblémájára utaló Vigyázó torony címu »beszélgeto könyvünk« csak a kilencvenes évek derekán láthatott napvilágot. Amikor a Kriterion Könyvkiadó kolozsvári szerkesztoségében a korrektúra-példányt kézbe vettem, egybol a »nyomda ördögének« munkájára esett a tekintetem. TORONY VIGYÁZÓ állt ugyanis a kötete borítóján. Azóta is bánom, hogy a kello pillanatban nem figyeltem fel az önkéntelen szócsere költo sugallatára. Hiszen Debreczeni egész munkásságának és lelki habitusának az érzékeltetésére ma sincs ennél találóbb jelzosszerkezetünk.

Bizonyság rá a Sas Péter gondozásában a Mundus Magyar Egyetemi Kiadónál 2005-ben több mint ötödfélszáz oldalon, másfélszáz színes és fekete-fehér reprodukcióval megjelent impozáns kötete, amely immár visszavonhatatlanul TORONYVIGYÁZÓ címmel mutatja be – a Malonyai, Kós Károly, Kelemen Lajos »nyomvonalát« sok tekintetben kiszélesíto – Debreczeni László (1903–1986) muhelyét. Az is a szerkesztoi ihlet termékeny muködésére vall, hogy a gazdag pályakép bemutatása – grafikailag is – a toronyépíto munkásságának irányában tágul.”

Cseke Péter : Debreczeni László muhelye, Új Könyvpiac , 2006. január–február, 47–48. old.)

A honlap 1024*768 felbontásban készült, ezért minimum ezt a felbontást ajálnljuk.

^ vissza a tetejére ^

Főoldalra