ÁLLAMI VÁSÁRLÁSSAL A KÖNYVTÁRAK Nemcsak az úgynevezett „keleti kis tigrisek” újabb kori gazdasági kiugrásának sajátos jelenségköre, hanem a magyar művelődéstörténet is bizonyítja, hogy az oktatásügy fellendülését mindenkor a gazdaság megélénkülése és előretörése követi (lásd Mária Terézia oktatási rendeleteit, a kiegyezéskori Eötvös-féle oktatási reformokat vagy a Klebersberg Kúnó-féle oktatásügyi átszervezéseket követő évtizedek gazdasági fellendülésre utaló mutatóit). Azonban oktatás, illetve általános kulturálódás (és ezekhez szükségszerűen kapcsolódó általános művelődés és tudományos tevékenység), a leghatározottabban állítjuk, egyszerűen nem létezhet a jó könyv nélkül. Azonban a mai magyar könyvkiadás (beleértve a digitálisan rögzített munkák megjelentetését is) rendkívül súlyos és szembeszökő egyenetlenségeket tükröz. Az iskolai oktatás egyelőre, ismereteink szerint, nem találja a helyét a számítógép felhasználását illetően, mindenekelőtt ami a műszaki játszadozás helyére lépő érdemi, tartalmi információ- és tudásközvetítést illeti. A könyvpiacot ugyanakkor ellepi a gyakorta szinte tudásellenességet sugárzó, rossz információkat közlő és a magyar művelődéstörténet szempontjából egyoldalú, hibás vagy súlyosan hiányos licensz-könyvek tömege, amelyek minden bizonnyal a teljes hazai könyvforgalom 80-90 százalékát teszik ki. Mindehhez járul az, hogy a közkönyvtárak szűkös kereteikből a napi olvasói igényeket elégítik ki, értékesebb művek, szakkönyvek, mindenekelőtt pedig a magyar irodalom becses értékeinek beszerzésére sok esetben nincs lehetőségük. Ebben a kiélezett versenyhelyzetben – már ami az ország felemelkedése szempontjából fontos értékek, illetve a körülmények adta sodródás között zajlik – hihetetlenül nagyjelentőségű tett volna, ha a kormányzat átvenné a több nyugati országból ismert (másként az ún. skandináv) modellt, és a kiadóktól az „újkeletkezésű”, általánosan elfogadott értékeket hordozó műből (ennek körét a későbbiekben részletesen körvonalazni kellene) mintegy 600-1000 példányt megvásárolna a hazai közkönyvtárak számára. Ez pedig kettős haszonnal járhatna: 1. A hazai értékes, fontos és informatív könyvanyag sokkal szélesebb körben (beleértve természetesen az oktatásban résztvevők legszélesebb rétegeit) és szociális helyzettől függetlenül is megközelíthető lenne az érdeklődők számára, 2. másrészt a kiadók financiális helyzete alapszinten stabilizálódhatna. Nincs olyan felelős személy ma Magyarországon, aki az újra meg újra felvetődő, megfogalmazódó „szegénységprogramokat” megkérdőjelezné. De ha nem marad erőnk, energiánk, illetve financiális alapunk arra, ami – és itt az általános és speciális terű és tartalmú művelődés ugrásszerű gyarapodásáról, illetve gyarapításáról van szó! – a hazai gazdasági felemelkedést alapvetően megteremtheti, minden erőfeszítésünk ellenére a szegénység tovább fog fokozódni. A könyvnek az emberek széles körei, főleg a fiatalok számára való hozzáférhetősége nélkül tehát a felemelkedés nem lehetséges. A honlap 1024*768 felbontásban készült, ezért minimum ezt a felbontást ajálnljuk. ^ vissza a tetejére ^
|